1998 óta egyetlen érdemi reform sem történt, 2008 októberében a korábbi pazarlás miatt az államcsőd szélére jutott az ország, a gazdasági növekedés újraindításához szerkezeti reformok kellenek. Ezek a gondolatok is szerepelnek Bokros Lajos Reformok kritikus tömege című tanulmányában, amely az Élet és Irodalom múlt heti számának mellékletében látott napvilágot. Az egyetemi tanár, egykori pénzügyminiszter szerint az adórendszerben, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a közigazgatás és az oktatás területén kellene változtatni.Ami a közteherviselést illeti: Bokros a minimálbért is megadóztatná, eltörölné az evát, megszüntetné az iparűzési adót, bevezetné az értékalapú ingatlanadót, valamint megnyirbálná a mentességek, kedvezmények körét. A szakember úgy látja, az oktatás területén túl sok felesleges intézmény működik: a 77 akkreditált egyetem közül ő csak 25-öt tartana meg. Az egészségügyben pedig a kötelező társadalombiztosítás mellett működő magánbiztosítást ajánl (melynek tagja lenne minden 18 éven felüli állampolgár).

Bokros Lajosnak nem ez az első javaslatcsomagja: 1994 és 1998 között a Horn-kormány pénzügyminisztere volt, hozzá kötődik a Bokros-csomag is, amely számos kritikát váltott ki bevezetése idején, de vitathatatlanul pozitív változásokat hozott a hazai gazdaságban. A Népszava neves közgazdászokat, adószakértőket és politikusokat kért meg arra, mondják el véleményüket, egyetértenek-e a volt pénzügyminiszter reformjavaslataival, s megvalósíthatónak tartják-e őket.

Alapos, részletes, szakmailag korrekt javaslatokat vázolt fel Bokros Lajos, kár, hogy az időközben kialakult nemzetközi válságot nem vette figyelembe – tartja Róna Péter közgazdász, egyetemi tanár. – Megállapításai és javaslatai a magyar konvergencia program készítésének idején tökéletesen megállták volna a helyüket, mára azonban a helyzet alaposan megváltozott. Észre kellene végre vennie mindenkinek, hogy napjainkban az elmúlt száz év egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – nemzetközi méretű gazdasági-pénzügyi válságát éljük át.

Szabó Zoltán, a parlament oktatási bizottságának MSZP-s elnöke arra figyelmeztetett, hogy a kötelező magánbiztosítás ugyan ésszerű lehet, de bevezetését politikailag senki nem vállalhatja. Ami a nyugdíjreformot illeti, ott a reálérték fenntartása szinte mindennél fontosabb, a politikus szerint azonban Bokros javaslata nem mond ellen ennek a törekvésnek. A 13. havi járandóságokat azért nem törölné el, mert ez az intézkedés fokozná a vagyoni különbségeket, ami rosszat tenne a gazdaságnak. A felsőoktatási intézményeket már megkísérelték fenntartói tanács irányítása alá helyezni, de azt rendre elutasította az Alkotmánybíróság, ezért nem tudni, mikor találja meg a parlament a megfelelő megoldást.

A 13. havi nyugdíjat és a 13. havi bért Herényi Károly szerint el lehet törölni de csak akkor, ha összegüket elosztva beépítik a havi járandóságokba. A minimálbért el kellene törölni, akkor nem is merülhetne fel ez a kérdés – vélekedett a politikus. Az iskolák összevonásáról az MDF frakcióvezetője azt mondta, ezeknél az intézményeknél nem a méret, hanem a minőség a fontos.

Aggasztó lenne, ha a többletvagyonnal többletszolgáltatást lehetne elérni, ez sértené a szolidaritási elvet – mondta Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Szövetségének alelnöke. Eddig az állam nem támogatta, hogy a magánbiztosítás úgy kapjon teret, hogy az egészségügy szintjén a vagyoni helyzet miatt sérüljön a gyógyuláshoz való jog.

Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint a javaslatok nem tekinthetők viszonyítási pontnak: a súlyos társadalmi kérdések nem szimplifikálhatók.

Az egészet egy csomagban kellene megvalósítani – vélte Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója, ám szerinte ennek esélyét azonban nehéz felmérni, mert több esetben a döntés a kétharmados parlamenti támogatás foglya.

Gaskó István, a VDSZSZ elnöke szerint nem lehet a 13. havi juttatásokról úgy nyilatkozni, hogy nem adunk választ a nyugdíjrendszer egészére, vagy a közszféra szerepére vonatkozóan. Mint mondta, a mai magyar közbeszéd legnagyobb problémája éppen az, hogy kiragadott panelekről folyik a vita (adórendszer), miközben az alapkérdéseket kerülik. Nem lehet jó választ adni az értékalapú ingatlanadóra önmagában, miközben a közteherviselés rendszerének egészét kellene megreformálni. A nagy (elosztó) rendszerek egészére kell választ adni, nem önmagában egyes elemeire.