^[1]Az év végi ünnepi roham egyik nagy kérdése lehet, hogy miből finanszírozza majd a lakosság az ajándék vásárlásait. A munkanélküliség egyre komolyabb gondokat okoz a családoknak, így aligha várható nagy igény arra, hogy hitelből még tovább eladósodjanak. A jelen helyzetben a finanszírozók felelőssége is megnő: a forgalom növelése érdekében nem szabad újabb hitelbe vinni a családokat .  Az ügyfeleket eddig sem a forintalapú, fix kamatozású áruhitelek kergették fizetésképtelenségbe, hanem a döntően devizaalapon folyósított személyi, illetve szabad felhasználású jelzáloghitelek.

Az áruhitelezésnek vissza kell térnie a “klasszikus” formákhoz - , 4-8 hónapos futamidejű akciókkal lehet csak operálni; az ennél hosszabb, esetleg többéves futamidejű “nullás” hitelek óhatatlanul is felelőtlenné tehetik a vásárlókat, márpedig ha kamatot nem is, a törlesztőrészleteket akkor is fizetni kell. Az áruhitelezők kockázatkezelése jelentősen szigorodott az elmúlt hónapokban , miután a legtöbb hitelért folyamodónak már van lakás-, autó- vagy/és személyi hitele, így az áruhitelezők újabban indirekten futják a devizakockázatot, hiszen a törlesztésekben az áruhitel kielégítése rendszerint hátul van a sorban. Amiben ugyanakkor mindkét szakember egyetért: idén jelentősen csökkent a kereskedők által elvárt jutalék összege, a partnerek egyre inkább a kiszolgálás minőségét, gyorsaságát remélik a finanszírozótól. A kereskedők észrevették: ha kevesebb jutalékot kérnek, a kamat is alacsonyabb lehet, ami kedvezően hathat a forgalomra, több és jobb ügyfél kerülhet a rendszerbe .